Cuki gasztrokalandjai

Mivel ez a blog teljes mértékben az én stílusomat, az én szavaimat és legtöbbször a saját, illetve a barátnőim által készített képeket tartalmazza, ezért arra gondoltam, hogy most egy kicsit személyesebb hangvételű, és személyes történeten alapuló bejegyzést írok.

Pontosan 1 héttel ezelőtt töltöttem be a 20. életévemet - amit már annyira nagyon vártam, hogy végre az én életkorom is kettes számmal kezdődjön. Nagyon sokat tervezgettem, szervezgettem, de végül annyi minden közbejött, hogy úgy gondoltam, hogy idén sajnos nincs lehetőségem zártkörű ünneplésre, ami végül is így is lett, de helyette csodálatos dolgok történtek. Na de, ne is szaladjunk ennyire előre...

Keddre, azaz április 25-re a kávézóba kellett mennem, ahol elvileg egy kis képzés lett volna a kávéról, meg annak történetéről. Kicsit az a napom rosszul indult, de gondoltam, ha már megígértem, hogy elmegyek, akkor be is tartom a szavamat. Elkészültem, összeszedtem magam, és indultam is a képzésre. Viszont, amikor beléptem a kávézóba, szembesültem azzal, hogy semmiféle "idegen" nincs bent, aki esetleg képzést tarthatna, csak a családom, és a családunkhoz közel álló barátok. Elmondani sem tudom, hogy mennyire meglepődtem, hiszen egyáltalán nem is számítottam rájuk. A kedvenc tortámmal, azaz dobostortával, csodálatos virággal, és hatalmas szeretettel érkeztek azért, hogy együtt meg tudjuk ünnepelni a 20. születésnapomat, ha már a közeljövőben sajnos az elfoglaltságaim nem engedik, hogy hazamenjek.

Azt gondoltam, hogy ennél több, és jobb dolog már nehezen történhet velem, és ezzel a gondolatommal hatalmasat tévedtem. Egy csodálatos emberrel a Hősök terén (igen, jól olvastátok ;)) vacsoráztunk, gyertyafényben, gyönyörű kilátással, megterített asztallal - azt hiszem, ennél romantikus dolog nincs a világon. 26-a éjfélt, azaz a születésnapom első perceit a Vajdahunyad váránál töltöttük, ahol meglepetés virág, ajándék, újra megterített asztal, illetve születésnapi sütemény várt. Azért, hogy a blog elsődleges témájához hű legyek, elmesélem azt, hogy ez a sütemény a 2016-os ország tortája volt, azaz "Őrség Zöld Aranya". Már nagyon régóta meg akartam kóstolni, de eddig valamiért nem került erre sor, azonban végre eljött ez a pillanat. Imádtam a süteményt, nagyon édes, és különleges íze van, amit mindenképpen megéri kipróbálni, viszont volt benne azért 1 rossz dolog is. található benne egy ropogós réteg, ami mint a cukor ropog a fogunk alatt, aminek az íze sem az igazi, meg az érzet sem, hogy valami ropog a fogunk alatt. 

Ekkor újra feltettem a kérdést: jöhet ennél még több?

A válasz újra igen volt. Ugyanis az egyetem egy rendezvény volt, ahol hihetetlenül jó érzés volt, hogy ennyi emberrel találkozhattam, beszélhettem, és "ünnepelhettem". Drága barátnőim, Fanni, Vivi, Réka, Dorina, Lili csodálatos, és személyre szóló meglepetésekkel készültek, hiszen velük töltöm a legtöbb időmet, így ők ismernek a legjobban. Rengeteg rózsaszín dolgot, nevemmel ellátott pecsétet, tollat, vicces feliratú tusfürdőt kaptam tőlük. Tudni kell, hogy Fanni, és Dorina is annyira nagy gasztro őrült, mint én, hiszen a legtöbb helyet vagy mindkettejükkel, vagy valamelyikőjükkel látogattam meg. Így kettőjüktől egy parafatáblát kaptam, Budapest térképpel, és rengeteg fotóval sütikről, ételekről, és különböző helyekről, és cukrászdákról/ban.

Nagyon jó volt végignézni ezeken a fotókon, hiszen szerencsére tényleg sikerült sok helyre eljutni, és rengeteg dolgot kipróbálni, amiről lehet majd még sok-sok bejegyzést írni. :) Így most már a gasztro élményeim összeszedve, rendszerezve is megtalálhatóak a falamon, jó érzés rájuk nézni, hiszen mindegyik képnek megvan a maga története, üzenete, íze, és hangulata, amit így még könnyebben fel tudok idézni.

Imádtam mind a két napját, hiszen sikerült tényleg olyan emberekkel tölteni, akiket hihetetlenül szeretek, fontosak nekem, és közel is állnak hozzám. Ennél személyesebb, szeretetben gazdagabb, és "rózsaszínben dús" születésnapom még nem volt. Köszönöm a családomnak, a barátaimnak, a "csodálatos férfinak", a barátnőimnek a sok-sok meglepetést, és a felejthetetlen pillanatokat, mert igazán különleges 20. születésnapom volt!